-Tudsz valamit amit nekem is tudnom kéne? - kérdezte Azusa, megcsillogtatva szemrehányói tehetségét. Pusztán a nézésével keresztül tudott volna döfni. Felváltva pillantottam Azusára majd Kenichire. Kenichi annyira bambán bámult, hogy azt hittem elcsöppen a nyála. Visszafordultam Azusához.
-Nem. Semmi. Nem emlékszem a tegnapra. - Hazudós ribi, visszhangzott a mondat a fejemben. A Pandora által létező világ nem akármilyen hely. Addig jó amíg csak én tudok róla! Szinte égette a zsebem a szelence. Arra viszont tényleg nem emlékeztem, hogy hogyan kerültem oda. Azusához.
-Rendben. Most mihez kezdjünk? - kérdezte.
-Először is, kell egy zuhany és más ruhák. Olyan büdös vagyok, mint egy szemeteskuka.
Azusa megfordult, átment a nappaliba, kotorászott, zajongott egy darabig majd visszatért egy kupac ruhával és egy doboz, sárga fürdősóval. Vanília! A kedvencem! Gyorsan kikaptam a kezéből a dolgokat és berohantam a szemközti szobába, vagyis a fürdőszobába. Akkora volt a szoba, mint az egész házam! (Minek valakinek ekkora fürdő? Zuhanykabin, hatalmas duplikált tükrök és mosdókagylók, tengerkék falak, pepita mintás csempék és szépségápolási szerek mindenhol.) Ledobáltam az egyik mosdókagylóra a holmijaimat és öltözni kezdtem. A fürdőszoba ajtaja nyitva állt, így gondoltam becsukom magam után,de amint odaléptem halk beszélgetésbe csöppentem.
-Nem. Semmi. Nem emlékszem a tegnapra. - Hazudós ribi, visszhangzott a mondat a fejemben. A Pandora által létező világ nem akármilyen hely. Addig jó amíg csak én tudok róla! Szinte égette a zsebem a szelence. Arra viszont tényleg nem emlékeztem, hogy hogyan kerültem oda. Azusához.
-Rendben. Most mihez kezdjünk? - kérdezte.
-Először is, kell egy zuhany és más ruhák. Olyan büdös vagyok, mint egy szemeteskuka.
Azusa megfordult, átment a nappaliba, kotorászott, zajongott egy darabig majd visszatért egy kupac ruhával és egy doboz, sárga fürdősóval. Vanília! A kedvencem! Gyorsan kikaptam a kezéből a dolgokat és berohantam a szemközti szobába, vagyis a fürdőszobába. Akkora volt a szoba, mint az egész házam! (Minek valakinek ekkora fürdő? Zuhanykabin, hatalmas duplikált tükrök és mosdókagylók, tengerkék falak, pepita mintás csempék és szépségápolási szerek mindenhol.) Ledobáltam az egyik mosdókagylóra a holmijaimat és öltözni kezdtem. A fürdőszoba ajtaja nyitva állt, így gondoltam becsukom magam után,de amint odaléptem halk beszélgetésbe csöppentem.
-Azusa, kérlek! Emlékszem miről beszélgettünk! Tuti, hogy nála van!
-Pont nála? Ennél a tökkelütöttnél? Mit sem tud erről az egészről! Csak egy hülye démoni-sallang! Mégcsak azt sem mondhatja el magáról, hogy igazi démon! Lehet, hogy érdekli a téma, de hogy tud-e a Pandoráról?! De, mégha tudna is! Egy korcsnak nem nyílik meg a túlvilág.
-Tudom mi történt. Meg akar minket vezetni! Ne hidd el egyetlen szavát sem!
-Majd átkutatjuk a ruháit és a táskáját, ha kijött.
-Pont nála? Ennél a tökkelütöttnél? Mit sem tud erről az egészről! Csak egy hülye démoni-sallang! Mégcsak azt sem mondhatja el magáról, hogy igazi démon! Lehet, hogy érdekli a téma, de hogy tud-e a Pandoráról?! De, mégha tudna is! Egy korcsnak nem nyílik meg a túlvilág.
-Tudom mi történt. Meg akar minket vezetni! Ne hidd el egyetlen szavát sem!
-Majd átkutatjuk a ruháit és a táskáját, ha kijött.
Visszahőköltem a szavak hallatán. Ezek ketten? Ellenem? Miért? És jól hallottam, hogy Azusa lekorcsozott? Égett a szemem a hamarosan megérkező könnyeimtől. Elszorult a torkom. Ezt nem hagyhatom. Felvettem az addig ledobott ruháimat, a vállamra kaptam a táskám, majd megengedtem a vizet, hogy ne hallatszódjon, min mesterkélek. Addigra már folytak a könnyeim. Egészen az államig lecsordogáltak. Belenéztem a tükörbe. Elképesztő volt a látvány. Vérvörös szemek, éles fogak, hegyes karmok. Remek. Már a düh is kihozza belőlem a vad démont! Nagyszerű! Akkor mostantól sehol sem lehetek ideges...
Feltekintettem. A nagy fürdőhöz járult egy hatalmas ablak is. Természetesen! Gyorsan kitártam az ablakot, néhány kisebb polcot az ablak alá húztam és egymásra állítottam őket. El kellett tűnnöm onnan, ameddig csak lehetett. Feltápászkodtam az instabil építményemre és kicsusszantam az ablakon. Megnyugtató volt a szabadság édes, megunhatatlan illata. A könnyek addigra már patakokban ömlöttek a szememből, teljesen önkívületi állapotba kerültem. Azusa és Kenichi? Végig ellenem? Mély morgás tört fel belőlem ahogy végigszáguldottam a hátsó kerten, egyenesen ki a főútra. A szelencét markolásztam a zsebemben. A rohadt életbe!
Azt hittem hogy a barátaim! Miért??
Hazamentem. Teljesen magamba zuhantam. Most a szemeim vérfeketék voltak, folyt belőlük a vér - könny helyett. Már teljes átalakuláson vagyok! Farkinca, hegyes karmok, hegyes fogak. Elég fájdalmas dolog, ha így összetörik a szíveket! Hát még egy fél démonnak! Nem is, most már egész démonnak! - És sírni kezdtem. Betakaróztam, és a fejemre tettem egy párnát. A vértől teljesen elázott, mert végigsírtam a napot. Éjszaka bevettem 3 altatót, remélvén hogy reggelre nem leszek a világon.
MÁSNAP REGGEL
..felkeltem, elég álmosan, de nem hatott az altató! Ez már borzalmas! (nem az altató, hanem a démonság..)
Visszagondoltam a volt barátaimra: nem tudom, hogy hogyan tudtak így elárulni! Ők voltak a családom! (Sőt, hogy a szüleim meghaltak egy harcban..) Csak egy testvérem van, aki úgy szeret, amennyire. Lehetséges hogy nem is, csak egy kicsit, de az is számít!
Nem mentem suliba, Otthon feküdtem az ágyamban - néha-néha felsírdogálva. Írtam sms-t a tesvéremnek:
"Szia Willi! Jönnöd kell haza, beszélni veled! Sok mindent kell elmondjak..ha megbízhatok benned."
Elküldtem.
Nem jött válasz, és megtaláltam a mobilját. Itthon hagyta? Ilyet még soha sem csinált!
Írt nekem az egyik osztálytársam:
"Szia Luna! Nagyon sajnállak, hogy egyedül maradtál...értesítettek az eseményről!"
Nem tudom, mit jelent ez. Egyedül maradtam volna? De miben, hol? Ki kell derítenem...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése