6. rész: A szív gyógyulóban

Nehezen bementem a suliba, és megkérdeztem az osztálytársamtól.:
-Miből maradtam egyedül?
-Hát egy napon kiosztottak párokat a versenyre, akik építenek egy gépet amivel festenek! És neked nem jutott pár!
-Jaaaa....(megnyugodtam..) köszii. - válaszoltam.
Elolvastam az iskolahíreket, és kiderült...hogy ma van az a verseny. (Elmeolimpia)
Ja még el se mondtam: Emma (Fox) átjött a sulinkba! ^^ Mindenki kérdezte hogy honnan ismerem, én csak annyit mondtam hogy "kiskori" haver.

- Úgy örülök hogy átjöttél a sulinkba! - válaszoltam örömmel.
-Tényleg?
-Persze! Mivel hogy tegnap Azusával és Kenichivel összevesztem,..csalódtam bennük.
-Ó, sajnálom..tudom, mi történt.
-Honnan? - kérdeztem csodálkozóan.
-Nem mondtam? Belelátok a fejekbe..
-Húú az szuper!
Csak így beszélgettünk,és sok mindent megtudtam róla. Pl. hogy szereti a forrócsokit, vagy hogy az évben sok hagyományt folytat, meg hogy szereti a kínai zöld teát...

Kenichi meg Azusa sokat bámult engem, meg sugdolóztak. Biztos azt is furcsállták, hogy sokat vagyok az "új" lánnyal. De hát mit mondjak? Független ember vagyok, már nem függök tőlük. Szóval bárkivel barátkozhatok.
Órákon is papíron leveleztünk Emmával. Kár hogy még mindig Azusa mellett ülök, csak úgy húzza el magát tőlem..
-Nagyon kedvesnek tűnsz - írta Emma.
-Tényleg? Én is most akartam írni ugyanezt neked.. - írtam vissza én.
-Sajnálom hogy elveszítetted Azusát. Meg Kenichit.
-Semmi gond, már nem sajnálom..
-Most épp a barátnőm szeretnél lenni, igaz?
-Honnan tudtad? Jaa...(belát a fejembe) baj?
-Nem, szívesen leszek a barátnőd.

Vége van az utolsó órának. Elkezdődött az Elmeolimpia. A suliból kiválasztanak egy párt (mivel a versenyen pár iskolából 2 ember jelentkezik):
Akkor legyen....Emma és Luna!
Húúú, mekkora öröm volt!

VERSENY ELŐTT-KÖZBEN

Hát el kellett az asztalról venni ("aki kapja, marja") a tárgyakat, 1 perc alatt. 1 óránk volt az építésre. Egy olyan szerkezetet építettünk, amely festéklufikat lő ki a kijelölt területre. (forrócsokit formázza majd :3)

VERSENY UTÁN

Kijelentették a nyertes iskolát:
-Nyert: A Spook's ville-i!

Nagy volt ma az öröm! De egy bukkanó közbe jött....fel kellett takarítanunk mindenki után -.- Kicsit kétségbeesetten takarítottunk össze, de én minden egyes percét élveztem. Azon elgondolkodtam, hogy mit csináljunk Emmával a nap hátralevő részében.
(Vajon mi lesz a nap többi részében..?)
-Szerintem menjünk el vásárolni - mondta a terem sarkából Emma.
-*kellemes nevetés* Mit szólnál,ha elmennénk a Willi Wander hobbi és vicc boltba?
-Azt a helyet nem ismerem. Én csak az erdőt ismerem jól.
-Akkor....Az első kör forró csokit én fizetem!
-Csak az elsőt?
-Na,jó! 3 kört fizetek.
-Rendben!

Még egy kicsit beszélgettünk, utána mentünk a városba. Az utakon sok autó ment, de kevés ember. Fura..mindegy. Mikorra odaértünk a boltba, látom, hogy Szilia megint felén repül.
-Bukj le Emma! - kiáltottam Emmára és vállát megfogva húztam le guggoló állásba.

-Szilia! Ezt a múlthéten is eljátszottad, elég!

-BBBBBBOOOOOOOOOOOCCCCCCCSSSSSSSÁÁÁÁÁÁÁNNNNNNNNAAAAAAATTTTTTT!!!!!!!!!!!!!!!!!!!
-Azért!

Miután ez az egész mizéria véget ért, beljebb léptünk. A csúzdához eljutva megfordultam Emma felé,s nyújtottam neki a kezem.
-Jössz?
-Mi sem egyértelműbb!
A lány megragadta a kezem és együtt lecsúsztunk a 15 m hosszú csúszdán a bár felé. Mikor odaértünk a legnagyobb meglepődésemre ott volt Azusa és Kenichi. Nagyra nyílt szemekkel nézem őket és reflexből elhúztam Emmát a ruhatárba.

-Mi a jó büdös bánatot csinálsz?
-Ott volt Azusa és Kenichi.
-Ja...
-2 választásunk van. Átöltözünk olyan ruhába amiben nem ismernek meg, vagy itt maradunk ameddig el nem mennek.
-Az elsőt választom.
-Jó.
-Akkor....*keresgél*..vedd fel ezt a farmert és ezt a cicás pulcsit.

Felém nyújtotta a ruha kupacot, s én kedvesen elvettem tőle. Átöltöztünk és a hajunkat is máshogy állítottuk be. Lassan kisétáltunk a szertárből és nyugodtan, de idegesen mentünk a pulthoz.

-Jó napot! - köszönt egyszerre Rob és Tom.
-Önöknek is - köszönt vissza Emma.
-*közelebb hajolok* Pszt! Rob! Én vagyok, Luna! Ne mond meg Azusának és Kenichinek, hogy itt vagyok, mert rossz dolgok lesznek ha észre vesznek! - suttogtam Rob-nak.
*Ő is közelebb hajol* 
-Rendben, Luny! De...miért van félig vörös szemed?
-Hosszú. Démon fejlődés. Akkor kérünk 2 forró csokit extra tejszínhabbal és elvisszük - mondtam a fiúnak és odaadtam neki a kuponokat.

10 perc múlva készen volt és kifizettem. A kijárat felé sétáltünk Emma-val, közben ittuk az italunkat.
-Ez nagyon finom! - szólt felém a lány.
-Tudom. Itt lehet kapni a város legfinomabb forró csokiját! És...itt lehet a legjobban kikapcsolódni...néha...úgy érzem magam abban a boltban magam mint egy 8 éves...jól lehet ott szórakozni... - mondtam ezeket a szavakat, de a mondat közepén elkezdtek potyogni a könnyeim.

Emma ezután szorosan átölelt, nem törődve azzal, hogy mindkettőnknek kiömlött a forró csokija.
-Ne sírj azok az idióták miatt! Minden rendben lesz! Itt vagyok én neked, William és Horus! Ameddig engem látsz ne félj, hogy egyedül leszel! - mondta ezeket Emma és ő is kicsit megtört.
Majd megtöröltük egymás arcát a könnyektől megszabadítva, és kisujjon fogva mentünk vissza a koleszba.

Bementünk a szobámba beszélni Emmával. Egy képet láttam a szemem előtt.. hirtelen véres-vörös lett a szemem, hegyes karmaim lettek, és démonfarkincám...