6. rész: A szív gyógyulóban

Nehezen bementem a suliba, és megkérdeztem az osztálytársamtól.:
-Miből maradtam egyedül?
-Hát egy napon kiosztottak párokat a versenyre, akik építenek egy gépet amivel festenek! És neked nem jutott pár!
-Jaaaa....(megnyugodtam..) köszii. - válaszoltam.
Elolvastam az iskolahíreket, és kiderült...hogy ma van az a verseny. (Elmeolimpia)
Ja még el se mondtam: Emma (Fox) átjött a sulinkba! ^^ Mindenki kérdezte hogy honnan ismerem, én csak annyit mondtam hogy "kiskori" haver.

- Úgy örülök hogy átjöttél a sulinkba! - válaszoltam örömmel.
-Tényleg?
-Persze! Mivel hogy tegnap Azusával és Kenichivel összevesztem,..csalódtam bennük.
-Ó, sajnálom..tudom, mi történt.
-Honnan? - kérdeztem csodálkozóan.
-Nem mondtam? Belelátok a fejekbe..
-Húú az szuper!
Csak így beszélgettünk,és sok mindent megtudtam róla. Pl. hogy szereti a forrócsokit, vagy hogy az évben sok hagyományt folytat, meg hogy szereti a kínai zöld teát...

Kenichi meg Azusa sokat bámult engem, meg sugdolóztak. Biztos azt is furcsállták, hogy sokat vagyok az "új" lánnyal. De hát mit mondjak? Független ember vagyok, már nem függök tőlük. Szóval bárkivel barátkozhatok.
Órákon is papíron leveleztünk Emmával. Kár hogy még mindig Azusa mellett ülök, csak úgy húzza el magát tőlem..
-Nagyon kedvesnek tűnsz - írta Emma.
-Tényleg? Én is most akartam írni ugyanezt neked.. - írtam vissza én.
-Sajnálom hogy elveszítetted Azusát. Meg Kenichit.
-Semmi gond, már nem sajnálom..
-Most épp a barátnőm szeretnél lenni, igaz?
-Honnan tudtad? Jaa...(belát a fejembe) baj?
-Nem, szívesen leszek a barátnőd.

Vége van az utolsó órának. Elkezdődött az Elmeolimpia. A suliból kiválasztanak egy párt (mivel a versenyen pár iskolából 2 ember jelentkezik):
Akkor legyen....Emma és Luna!
Húúú, mekkora öröm volt!

VERSENY ELŐTT-KÖZBEN

Hát el kellett az asztalról venni ("aki kapja, marja") a tárgyakat, 1 perc alatt. 1 óránk volt az építésre. Egy olyan szerkezetet építettünk, amely festéklufikat lő ki a kijelölt területre. (forrócsokit formázza majd :3)

VERSENY UTÁN

Kijelentették a nyertes iskolát:
-Nyert: A Spook's ville-i!

Nagy volt ma az öröm! De egy bukkanó közbe jött....fel kellett takarítanunk mindenki után -.- Kicsit kétségbeesetten takarítottunk össze, de én minden egyes percét élveztem. Azon elgondolkodtam, hogy mit csináljunk Emmával a nap hátralevő részében.
(Vajon mi lesz a nap többi részében..?)
-Szerintem menjünk el vásárolni - mondta a terem sarkából Emma.
-*kellemes nevetés* Mit szólnál,ha elmennénk a Willi Wander hobbi és vicc boltba?
-Azt a helyet nem ismerem. Én csak az erdőt ismerem jól.
-Akkor....Az első kör forró csokit én fizetem!
-Csak az elsőt?
-Na,jó! 3 kört fizetek.
-Rendben!

Még egy kicsit beszélgettünk, utána mentünk a városba. Az utakon sok autó ment, de kevés ember. Fura..mindegy. Mikorra odaértünk a boltba, látom, hogy Szilia megint felén repül.
-Bukj le Emma! - kiáltottam Emmára és vállát megfogva húztam le guggoló állásba.

-Szilia! Ezt a múlthéten is eljátszottad, elég!

-BBBBBBOOOOOOOOOOOCCCCCCCSSSSSSSÁÁÁÁÁÁÁNNNNNNNNAAAAAAATTTTTTT!!!!!!!!!!!!!!!!!!!
-Azért!

Miután ez az egész mizéria véget ért, beljebb léptünk. A csúzdához eljutva megfordultam Emma felé,s nyújtottam neki a kezem.
-Jössz?
-Mi sem egyértelműbb!
A lány megragadta a kezem és együtt lecsúsztunk a 15 m hosszú csúszdán a bár felé. Mikor odaértünk a legnagyobb meglepődésemre ott volt Azusa és Kenichi. Nagyra nyílt szemekkel nézem őket és reflexből elhúztam Emmát a ruhatárba.

-Mi a jó büdös bánatot csinálsz?
-Ott volt Azusa és Kenichi.
-Ja...
-2 választásunk van. Átöltözünk olyan ruhába amiben nem ismernek meg, vagy itt maradunk ameddig el nem mennek.
-Az elsőt választom.
-Jó.
-Akkor....*keresgél*..vedd fel ezt a farmert és ezt a cicás pulcsit.

Felém nyújtotta a ruha kupacot, s én kedvesen elvettem tőle. Átöltöztünk és a hajunkat is máshogy állítottuk be. Lassan kisétáltunk a szertárből és nyugodtan, de idegesen mentünk a pulthoz.

-Jó napot! - köszönt egyszerre Rob és Tom.
-Önöknek is - köszönt vissza Emma.
-*közelebb hajolok* Pszt! Rob! Én vagyok, Luna! Ne mond meg Azusának és Kenichinek, hogy itt vagyok, mert rossz dolgok lesznek ha észre vesznek! - suttogtam Rob-nak.
*Ő is közelebb hajol* 
-Rendben, Luny! De...miért van félig vörös szemed?
-Hosszú. Démon fejlődés. Akkor kérünk 2 forró csokit extra tejszínhabbal és elvisszük - mondtam a fiúnak és odaadtam neki a kuponokat.

10 perc múlva készen volt és kifizettem. A kijárat felé sétáltünk Emma-val, közben ittuk az italunkat.
-Ez nagyon finom! - szólt felém a lány.
-Tudom. Itt lehet kapni a város legfinomabb forró csokiját! És...itt lehet a legjobban kikapcsolódni...néha...úgy érzem magam abban a boltban magam mint egy 8 éves...jól lehet ott szórakozni... - mondtam ezeket a szavakat, de a mondat közepén elkezdtek potyogni a könnyeim.

Emma ezután szorosan átölelt, nem törődve azzal, hogy mindkettőnknek kiömlött a forró csokija.
-Ne sírj azok az idióták miatt! Minden rendben lesz! Itt vagyok én neked, William és Horus! Ameddig engem látsz ne félj, hogy egyedül leszel! - mondta ezeket Emma és ő is kicsit megtört.
Majd megtöröltük egymás arcát a könnyektől megszabadítva, és kisujjon fogva mentünk vissza a koleszba.

Bementünk a szobámba beszélni Emmával. Egy képet láttam a szemem előtt.. hirtelen véres-vörös lett a szemem, hegyes karmaim lettek, és démonfarkincám...

5.rész: Démoni ösztön (Part 3.)

-Tudsz valamit amit nekem is tudnom kéne? - kérdezte Azusa, megcsillogtatva szemrehányói tehetségét. Pusztán a nézésével keresztül tudott volna döfni. Felváltva pillantottam Azusára majd Kenichire. Kenichi annyira bambán bámult, hogy azt hittem elcsöppen a nyála. Visszafordultam Azusához.
-Nem. Semmi. Nem emlékszem a tegnapra. - Hazudós ribi, visszhangzott a mondat a fejemben. A Pandora által létező világ nem akármilyen hely. Addig jó amíg csak én tudok róla! Szinte égette a zsebem a szelence. Arra viszont tényleg nem emlékeztem, hogy hogyan kerültem oda. Azusához.
-Rendben. Most mihez kezdjünk? - kérdezte.
-Először is, kell egy zuhany és más ruhák. Olyan büdös vagyok, mint egy szemeteskuka.
Azusa megfordult, átment a nappaliba, kotorászott, zajongott egy darabig majd visszatért egy kupac ruhával és egy doboz, sárga fürdősóval. Vanília! A kedvencem! Gyorsan kikaptam a kezéből a dolgokat és berohantam a szemközti szobába, vagyis a fürdőszobába. Akkora volt a szoba, mint az egész házam! (Minek valakinek ekkora fürdő? Zuhanykabin, hatalmas duplikált tükrök és mosdókagylók, tengerkék falak, pepita mintás csempék és szépségápolási szerek mindenhol.) Ledobáltam az egyik mosdókagylóra a holmijaimat és öltözni kezdtem. A fürdőszoba ajtaja nyitva állt, így gondoltam becsukom magam után,de amint odaléptem halk beszélgetésbe csöppentem. 

-Azusa, kérlek! Emlékszem miről beszélgettünk! Tuti, hogy nála van!
-Pont nála? Ennél a tökkelütöttnél? Mit sem tud erről az egészről! Csak egy hülye démoni-sallang! Mégcsak azt sem mondhatja el magáról, hogy igazi démon! Lehet, hogy érdekli a téma, de hogy tud-e a Pandoráról?! De, mégha tudna is! Egy korcsnak nem nyílik meg a túlvilág.
-Tudom mi történt. Meg akar minket vezetni! Ne hidd el egyetlen szavát sem!
-Majd átkutatjuk a ruháit és a táskáját, ha kijött.

Visszahőköltem a szavak hallatán. Ezek ketten? Ellenem? Miért? És jól hallottam, hogy Azusa lekorcsozott? Égett a szemem a hamarosan megérkező könnyeimtől. Elszorult a torkom. Ezt nem hagyhatom. Felvettem az addig ledobott ruháimat, a vállamra kaptam a táskám, majd megengedtem a vizet, hogy ne hallatszódjon, min mesterkélek. Addigra már folytak a könnyeim. Egészen az államig lecsordogáltak. Belenéztem a tükörbe. Elképesztő volt a látvány. Vérvörös szemek, éles fogak, hegyes karmok. Remek. Már a düh is kihozza belőlem a vad démont! Nagyszerű! Akkor mostantól sehol sem lehetek ideges...

Feltekintettem. A nagy fürdőhöz járult egy hatalmas ablak is. Természetesen! Gyorsan kitártam az ablakot, néhány kisebb polcot az ablak alá húztam és egymásra állítottam őket. El kellett tűnnöm onnan, ameddig csak lehetett. Feltápászkodtam az instabil építményemre és kicsusszantam az ablakon. Megnyugtató volt a szabadság édes, megunhatatlan illata. A könnyek addigra már patakokban ömlöttek a szememből, teljesen önkívületi állapotba kerültem. Azusa és Kenichi? Végig ellenem? Mély morgás tört fel belőlem ahogy végigszáguldottam a hátsó kerten, egyenesen ki a főútra. A szelencét markolásztam a zsebemben. A rohadt életbe!

Azt hittem hogy a barátaim! Miért??

Hazamentem. Teljesen magamba zuhantam. Most a szemeim vérfeketék voltak, folyt belőlük a vér - könny helyett. Már teljes átalakuláson vagyok! Farkinca, hegyes karmok, hegyes fogak. Elég fájdalmas dolog, ha így összetörik a szíveket! Hát még egy fél démonnak! Nem is, most már egész démonnak! - És sírni kezdtem. Betakaróztam, és a fejemre tettem egy párnát. A vértől teljesen elázott, mert végigsírtam a napot. Éjszaka bevettem 3 altatót, remélvén hogy reggelre nem leszek a világon.

MÁSNAP REGGEL

..felkeltem, elég álmosan, de nem hatott az altató! Ez már borzalmas! (nem az altató, hanem a démonság..)

Visszagondoltam a volt barátaimra: nem tudom, hogy hogyan tudtak így elárulni! Ők voltak a családom! (Sőt, hogy a szüleim meghaltak egy harcban..) Csak egy testvérem van, aki úgy szeret, amennyire. Lehetséges hogy nem is, csak egy kicsit, de az is számít! 

Nem mentem suliba, Otthon feküdtem az ágyamban - néha-néha felsírdogálva. Írtam sms-t a tesvéremnek:

"Szia Willi! Jönnöd kell haza, beszélni veled! Sok mindent kell elmondjak..ha megbízhatok benned."

Elküldtem.

Nem jött válasz, és megtaláltam a mobilját. Itthon hagyta? Ilyet még soha sem csinált! 

Írt nekem az egyik osztálytársam:

"Szia Luna! Nagyon sajnállak, hogy egyedül maradtál...értesítettek az eseményről!"

Nem tudom, mit jelent ez. Egyedül maradtam volna? De miben, hol? Ki kell derítenem...

4. rész: Látszat, ferde tükör - Part 2.

Sok minden történt a mai nap és kicsit fáradt voltam, ezért visszamentem a szobámba (mivel hogy hazajöttem). Hazáig futottam, s lassan lépkedvén az ágyamig remegett a kezem. Utána rájöttem, hogy be kéne mennem a fürdőszobába (véres voltam és ellenőrizni kellene a démon énem). Mikor beértem, felkapcsoltam lámpát és....még mindig félig vörös volt a szemem, de a körmöm normális volt. És... lejjebb néztem magamon, s démon farkincám volt. Idegességi indexem magas fokra ugrott és kiakadtam.
-(Na jó. Higgadj le Luna! Szedjük össze mi történt a démoni énemmel. 1.:A körmeim megnőnek és feketék lesznek. 2.:Démon farkincám nő. Szuper....)

MÁSNAP::::(Könyvtárban)

Délután keresgéltem könyveket a különleges varázs 'dobozokról'. Keresgéltem, míg találkoztam Kenichivel.
-Szervusz Kenichi! - köszöntem neki.
Tudni illik, Kenichi nagyon szégyellős, hiába ismerem 3 éve. A fiú felém fordította egy kicsit a fejét, utána egyből visszahúzta magát, s kis piroslás látszott hófehér porcelán arcán. Igaz, kedvelem mint barátot, de mégis olyan cuki.

-Sz..Szia...Luna...- válaszolt halkan,de dadogva Kenichi.
-Mi öröm hozott téged a könyvtárba?
-...A madarakról.....keresek egy lexikont....És....te?
-Hm? Én egy könyvet keresek a különleges varázs szelencékről.
-Felépítés?
-Arany alap, világít és furcsa jelek vannak belevésve.
-....Pandora.
-P-Pandora?
-Igen...egy olyan szelence ami.....egy olyan dimenzióba repíti az embert, hol harccal kell eldönteni, hogy maradsz-e még életben vagy sem. A lényeg ebben az egészben: élsz vagy halsz. Egyetlen szabály van köztük: nyerj bármi áron. És....ha mégis vesztesz, még 2 hétig keresheted a szelence kulcsát.
-Wow. Kenichi, most bőbeszédű voltál. -veregettem meg a fiú vállát egy mosoly kíséretével.
-B-B-Bocsánat....-elpirult.
-Atyám! Ne kérj folyton bocsánatot a semmiért. Vedd az előbbit bóknak. - mondtam nevetve a fiúnak, s azzal mentem el.

Nyugodtan sétálgattam a folyosó poros padlóján lépkedve, s egyszer valaki hirtelen nekem jött. Annyira meglökött, hogy elestem. Megfogva a szemem, megnéztem utána a kezem. Véres lett! A szememből ömlött a vér és éreztem, hogy vörösen izzott. Körmeim ismét hosszúak és feketék lettek. Gyorsan kifutottam a suliból és a kis erdőben próbáltam kibírni a hirtelen jött átalakulásomat. Szemem már csak vörösen izzott, mint Rudolf vörös orra, körmeim feketék, bőröm szürkésebb. Hurrá -.- Újabb fejlődés. Hirtelen a csontjaim megremegtek és sajogtak. Már a füvön térdeltem üvöltve, mikor elém sétált egy sötét alak.
-Démoni....Fejlődés? Hm...
-Mit akarsz?
-Ch...Legalább annak örülj,hogy segíteni akarok. -mondta, s megfogta az állam és felemelte.
-Mire...készülsz?
-Megszabadítalak a szenvedésedtől.
-Hogyan?
-Így.

Felkiáltottam, mert belém harapott...ott. Aztán elsötétült előttem minden. Azusa ágyában ébredtem Kenichivel. Fogalmam sem volt, hogy mit kerestem itt. Megkérdeztem. Nem válaszolt. Aztán egyszer csak kinyílt a szája:
-Nem tudom. Azt se tudom, én mit keresek itt. Ma 03-kor ébredtem. Azusa megkérdezte hogy mi járatban vagyok nála. De nem tudom!
Felkeltem, és megkerestem a fürdőszobát. Épp Azusa nézte magát ott a tükörben.
-Azusa! Miért vagyok itt? - kérdeztem.
-Nem tudom. Én is kérdezhetném tőled!
-De hát itt ébredtem! A tegnapira alig emlékszem!
-Meséld el, hogy mi történt tegnap! - kérte Azusa tőlem.
-Hát...arra emlékszem csak, hogy elsötétült előttem minden - válaszoltam.
-Biztos elájultál. A többire biztos nem emlékszel? - kérdezte újra.
-Nem!

Ám emlékeztem mindenre, csak nem árultam el Azusának. Bementem a suliba. Előtte jól kisminkeltem magam a számon, hogy ne látszódjon a harapás. Az órán majdnem elaludtam, mint akiből az életerőt is kiszívták. Óra után kerestem a telefonom, hogy üzenjek Horusnak, hogy ma elmarad a harc. De csak azt a Pandora szelencét találtam meg. Kimentem az erdőbe, hogy semmi se történjen velem (mások előtt)..megint!
Sokáig néztem a Pandorát, de végül ledobtam a földre. Ki is nyílt! Valami lakatlan helyet vetített elém. bedugtam az ujjam, majd át is estem rajta. nagyon fura volt az a hely. Mindenhol kidőlt, megégett fák
voltak, és füst szag. Odasuhant mellém valaki. Nem láttam tisztán hogy ki, de nagyon rémisztő volt. Ennyit kérdezett:
-Készen állsz a harcra?
-Milyen harcra? - és mint ha valaki, vagy valami belém ütött volna. Egyből felvettem a fejlődött démon alakomat. és harc!

HARC UTÁN...

...nagyon vérzett a kezem, mert fel volt hasítva. Mégsem éreztem fájdalmat. Az alak elporladt. Ezek szerint most győztem!
Megnyalogattam a kezem, és begyógyult! Már megint...-.-
Visszateleportáltam magam a suliba, de akkor már csak a szédültség látszott rajtam, mert az emberi alakom jött elő. De éppen vége volt már az óráknak, ezért hazamentem. Valamitől hazafelé repülni keztem, mint ha a szél fújt volna el....

3. rész: Látszat, ferde tükör - Part 1

Tetőről a tűzlétrára, onnan meg lecsúsztam. Sietve futottam végig folyosóról folyosóra. Mikorra elérkeztem az étkezőbe, már ott várt rám Azusa.

-Késtél 20 percet - mondta.
-Tudom, nyugi - mondtam izzadva, s leültem.
-*nézeget* Honnan jöttél, hogy megizzadtál?
-Ö...(Baj van!)...ö...A könyvtárban voltam! (Remélem beveszi)
-Luna D. Sentem. Rég óta ismerlek mint a tenyeremet. Tudom,hogy Williammal voltál a tetőn.
-*sóhaj*.. jól ismersz Azusa....
-Na azért. Most veszel nekem egy kólát és egy Wonka csokit.
-De...Hé! Csak a kóláról volt szó!
-Késtél is. - kacsintott felém a lány egy mosoly kíséretével.

Szépen felálltam, s mentem venni kólát és csokit. Miután meg volt, visszamentem és kinyitottam az italomat.
-Te is vettél magadnak? - kérdezte.
-Legalább nem viszek kátrányt a szervezetembe mint te. Én egy kis sűrített eperlevet iszok. - válaszoltam barátomnak, és a fülhallgatómat bedugtam a fülembe, s elővettem a "kis" könyvemet. Hogy kicsi? Több mint 600 oldalas!

Elkóboroltam, mert furcsa érzetem támadt. (biztos bűntudatom van mert hazudtam Azusának..)

De találtam egy tükröt..és az egyik szemem félig vörös volt! Fél fél-démoni átalakulás?? Ilyen még nem történt velem! 

Írtam egy sms-t Willinek, hogy mi lenne, ha egy féldémonnak az egyik szeme félig vörös lenne. Eképp jött a válasz:

"Szia Luna! Akkor valószínűleg nagy érzése van, amitől bűntudata van és bánatos. Pl. ha valakinek rosszat tesz.. ám miért kérdezed?"

Válaszként nem írtam semmit. Tovább mentem. Eljutottam egy hegyre, amire föl is másztam. Sokat kutattam, végül átalakultam teljesen (a fekete körömlakk.). Nem értettem miért. (persze nem úgy teljesen, mivel fél démon vagyok). De a körmeim megnőttek! Ezt tényleg nem értem! Lehet hogy a továbbfejlődés?

Bemásztam egy kis réses barlangba, ahova senki sem jutott be - eddig. Farkaskoponyák mindenütt, de nem rémültem meg, mert nem voltam teljesen magamnál. Mint aki kábítószert vett be! 

Hirtelen egy állat jött....

egyre közelebb..és közelebb...és KÖZELEBB! Végül levette a kapucniját és...:

-Hello! Te ki vagy?

Rémültségem elmúlt.

- Ö..szia...te..te ki vagy? - kérdeztem dadogva.

- Én Emma vagyok! Emma Fox! Örvendek! - és felém nyújtotta kezét. Én lassacskán, de viszonoztam ezt.

-És te ki vagy?

Én? Luna. Luna Sentem. - próbáltam mosolyogni. Persze a vörös szemeim..(jaj).

-Gondolom démon vagy. (Jobban szemügyre vett és..) FÉL démon!

-Te meg... egy róka, nemde? -igyekeztem a kábultságból visszatérni.

Mi járatban itt?

-Ez hosszú történet. 

Engem ide vitt egy gonosz ember fiú, aki itt kidobott engem a kocsijából. Azóta keresek szállást, iskolát, de hozzá szoktam már. És te?

-Énn...én azt hiszem ide kóboroltam. Tudod nagyon kábult vagyok,. csak úgy démonná alakultam át, oktalanul, és nem a tudatommal!

-Bízz bennem! - mondta kicsit nevetgélve, megfogta a kezem... és hirtelen meg.. ELTŰNT!  

Fura volt. A barlangban kutakodni kezdtem, csak úgy. Megláttam egy csillogó valamit. Óvatosan kiemeltem..és: egy szelence! Arannyal volt bevonva,és furcsa jelek voltak belevésve.....

2. rész: Nappalos éjszaka

Órák után szokásosan Azusával elmentünk a 'Willi Wander hobby és vicc bolt' nevű varázs boltba. Ott inkább a Valentin napi és a Nemzetközi békenapi részlegen nézelődünk. (ott lehet kapni a város legfinomabb forrócsokiját :3 )
Szóval, mikorra odaértünk majdnem a szemünkbe repült egy tündér, még szerencse, hogy elhajoltunk.
-Szilia! Legközelebb figyelj, hogy merre repkedsz! - szólt rá Azusa.

-BBBBBooooooocccccsssssssááááááánnnnnnnaaaaaaatttttttt!!!!!!!!!!
-Azé!
Beljebb léptünk, mikor (ismét) elállták az utunkat.....Végül jobban megnéztem és egy hatalmas zselatin maci volt.
-Wow! Rob és Tom ismét alkottak!
-Jól látod Luna! - szólt a hátunk mögül szellemként az ikrek.
-*gyorsan megfordulok* Ne ijesztgessetek minket!
-Nyugi,nyugi Luny! Kárpótlásul kaptok egy ajándék Valentin napi csomagot és egy 4 hónapos forrócsoki kupont.
Egymásra néztünk Azusa-val (tudni illi,hogy mindketten imádjuk a forrócsokit) és csillogó szemekkel ránéztünk a fiúkra.
-IMÁDUNK!!!!!!!!
Oly annyira boldogok voltunk,hogy szorosan átöleltük (volna) az ikreket, ha nem lettek volna szellemek. Erre ők csak mosolyogni tudtak.Teltek az órák,mikor kaptam egy sms-t a bátyámtól Willi-től.
Ez állt benne:
"Gyere fél óra múlva a suli tetőjére egyedül. Horus-sal ott várunk."
Válasz:
"Megyek."
-(Nem mondhatom el ezt Azusának....De ő a legjobb barátom....Ezt el kell titkolnom...TILOS!)
Mikor végre kijöttünk a boltból.....

-Azusa! Figyu! Én nekem van még egy kis elintézni valóm! Az ebédlőben találkozunk! - próbálkoztam kikeverni magam Azusa társaságából.
-Hát......jó. De te fizeted a kólám!
Megegyezésünk után elfutottam. A suli mögé, onnan meg fel a tűzlétrán. A naplemente esti sugarai láttatták meg velem William-at és Horus-t.

-No lám, no lám! Látni itt is a kis Nutellát! - szólt felém nyájasan Horus.
-Hugi - szólt nekem Willi egyhangúan.
-Bátyám
-Készen állsz?
-Tudod, hogy mindig szoktam.
-Akkor......Horus.
-Mi?...Ja!...Igen!
Közelebb léptem bátyámhoz és szuró szemekkel néztem rá.
-Akkor tudjátok a szabályokat. A lényeg, hogy első vércsepp után vége. Akkor, démoni erőt bekapcsolni és....Fight!
Félig előhívtam a démoni énem, s szemeim vörösek lettek és hajam világosabb. Szerintem Horus nem is tudta látni,hogy mit csinálunk, mert olyan gyorsak voltunk. Bő 1 óra múlva lecseppent valami a földre.
-Vége! - kiáltott Horus
Már lihegtünk mind a ketten.
-Ki győzött?
-*nevet*Nézz az arcodra,hugi...
Megtapintottam az arcomat....és vérzett....vesztettem ismét a saját bátyám ellen.
-Van még mit tanulnod.
-De nem olyan sokat mint neked...nézz a lábadra.
Willi ránézett a sípcsontjára és azon volt egy hatalmas vágás amiből ömlött a vér.
-Szóval, te vesztettél.
Gyorsan eltűntem, hogy odaérjek Azusához.

1. rész: A hosszú élet kezdete..

Sziasztok! Luna Sentem vagyok 17 éves. Jelenleg Colorado-ban élek édesapámmal és idősebb testvéremmel William-mal.
Középiskolásként sem könnyű az életem. Hazudnék, ha azt mondanám, hogy szeretem a sulit, csak a barátaim és a testvérem tartják bennem a lelket. Na mindegy. Kicsit beszélhetnék még magamról, csak épp felelek. (Igen a suliban)

-Lunella! - kiáltotta a nevem Mr.Herwis.
-Igen?!
-Mondja el az osztálynak, mi a véleménye a J.K.Rolling-tól a Harry Potter és a Titkok Kamrája című fejezetről!
-(Opsz! Nem olvastam el, csak a kis részét!) Ö....o....Az...után vált izgalmassá,mikor....ö....Harry....megölte....a Bazilisz-
-Jó ennyi elég volt Nutella.
-(Ő akarta,hogy beszéljek....-.-) Hanyast kapok?
-Luna....December 27.-e van és még mindig nem olvasta el az a ..... kötelezőt!
-Elolvastam.
-Akkor miért nem mondja el NEM dadogva?
-Mert.
-Ja így már értem.ÜLJÖN LE!

Furcsálkozó arckifejezésemmel (amivel szoktam) visszaültem a szép kis székemre, s unatkozva ültem végig az órát Azusával. Egyáltalán nem figyeltünk az órára, inkább csak beszélgettünk az iskolai
életről.

-Figyelj, szerintem figyelni kéne! - suttogtam Azusának, miközben idejött a tanár:
-Lányok, figyelni kéne! (én is ugyanezt hajtogattam.. -.-)
-Ömm, mi tudjuk hogy miről beszélt! - vállalkozott bátran az esetre Azusa.
-Tényleg? Akkor el is mondaná?
-Hát...aa...hát a..irodalom óra van, demde? Akkor mi mást tanulhatnánk az irodalmon kívül?
-Fogalmuk sincs, miről beszéltem! Ezért 4.-ben adhatnék egy szaktanári rovót!
(Mivel mi 3.-os gimisek vagyunk, persze nem általános gimi, hanem Spook's ville-ben..)
-*mosoly* - csak ennyit tudott reagálni (persze Azusáról van szó.).

Azusa nagyon jó barátom, az eddigi legjobbom. 2.-ba jött ide, de akkor még nem mondta el nekünk, mi is ő.. nagyon félénk volt abban az időben. De a lényeg, hogy már nem!
Mesélek egy kicsit Spook's ville-ről. Egy érdekes hely, persze..(most előveszem a fordítót) sok kísértettel, mivel erről van elnevezve. Az emberi lények csak Springville-nek nevezik, mert nem tudnak az igazságról. Hogy a gimink hogy is van? Hát az emberek számára láthatatlan, és egy másik épület van ott helyette (ezt onnan tudom hogy az egyik barátom mondta..). De persze nem tudnak bemenni a giminkbe. A gimiben vannak 'kis' szállodák, amiben lakunk. Minden van ott, (még jóban vagyok egy varázslóval is), boltok is, éttermek... ez egy igazi VARÁZS épület!

M.E.