Sok minden történt a mai nap és kicsit fáradt voltam, ezért visszamentem a szobámba (mivel hogy hazajöttem). Hazáig futottam, s lassan lépkedvén az ágyamig remegett a kezem. Utána rájöttem, hogy be kéne mennem a fürdőszobába (véres voltam és ellenőrizni kellene a démon énem). Mikor beértem, felkapcsoltam lámpát és....még mindig félig vörös volt a szemem, de a körmöm normális volt. És... lejjebb néztem magamon, s démon farkincám volt. Idegességi indexem magas fokra ugrott és kiakadtam.
-(Na jó. Higgadj le Luna! Szedjük össze mi történt a démoni énemmel. 1.:A körmeim megnőnek és feketék lesznek. 2.:Démon farkincám nő. Szuper....)
MÁSNAP::::(Könyvtárban)
Délután keresgéltem könyveket a különleges varázs 'dobozokról'. Keresgéltem, míg találkoztam Kenichivel.
-Szervusz Kenichi! - köszöntem neki.
Tudni illik, Kenichi nagyon szégyellős, hiába ismerem 3 éve. A fiú felém fordította egy kicsit a fejét, utána egyből visszahúzta magát, s kis piroslás látszott hófehér porcelán arcán. Igaz, kedvelem mint barátot, de mégis olyan cuki.
-Sz..Szia...Luna...- válaszolt halkan,de dadogva Kenichi.
-Mi öröm hozott téged a könyvtárba?
-...A madarakról.....keresek egy lexikont....És....te?
-Hm? Én egy könyvet keresek a különleges varázs szelencékről.
-Felépítés?
-Arany alap, világít és furcsa jelek vannak belevésve.
-....Pandora.
-P-Pandora?
-Igen...egy olyan szelence ami.....egy olyan dimenzióba repíti az embert, hol harccal kell eldönteni, hogy maradsz-e még életben vagy sem. A lényeg ebben az egészben: élsz vagy halsz. Egyetlen szabály van köztük: nyerj bármi áron. És....ha mégis vesztesz, még 2 hétig keresheted a szelence kulcsát.
-Wow. Kenichi, most bőbeszédű voltál. -veregettem meg a fiú vállát egy mosoly kíséretével.
-B-B-Bocsánat....-elpirult.
-Atyám! Ne kérj folyton bocsánatot a semmiért. Vedd az előbbit bóknak. - mondtam nevetve a fiúnak, s azzal mentem el.
Nyugodtan sétálgattam a folyosó poros padlóján lépkedve, s egyszer valaki hirtelen nekem jött. Annyira meglökött, hogy elestem. Megfogva a szemem, megnéztem utána a kezem. Véres lett! A szememből ömlött a vér és éreztem, hogy vörösen izzott. Körmeim ismét hosszúak és feketék lettek. Gyorsan kifutottam a suliból és a kis erdőben próbáltam kibírni a hirtelen jött átalakulásomat. Szemem már csak vörösen izzott, mint Rudolf vörös orra, körmeim feketék, bőröm szürkésebb. Hurrá -.- Újabb fejlődés. Hirtelen a csontjaim megremegtek és sajogtak. Már a füvön térdeltem üvöltve, mikor elém sétált egy sötét alak.
-Démoni....Fejlődés? Hm...
-Mit akarsz?
-Ch...Legalább annak örülj,hogy segíteni akarok. -mondta, s megfogta az állam és felemelte.
-Mire...készülsz?
-Megszabadítalak a szenvedésedtől.
-Hogyan?
-Így.
Felkiáltottam, mert belém harapott...ott. Aztán elsötétült előttem minden. Azusa ágyában ébredtem Kenichivel. Fogalmam sem volt, hogy mit kerestem itt. Megkérdeztem. Nem válaszolt. Aztán egyszer csak kinyílt a szája:
-Nem tudom. Azt se tudom, én mit keresek itt. Ma 03-kor ébredtem. Azusa megkérdezte hogy mi járatban vagyok nála. De nem tudom!
Felkeltem, és megkerestem a fürdőszobát. Épp Azusa nézte magát ott a tükörben.
-Azusa! Miért vagyok itt? - kérdeztem.
-Nem tudom. Én is kérdezhetném tőled!
-De hát itt ébredtem! A tegnapira alig emlékszem!
-Meséld el, hogy mi történt tegnap! - kérte Azusa tőlem.
-Hát...arra emlékszem csak, hogy elsötétült előttem minden - válaszoltam.
-Biztos elájultál. A többire biztos nem emlékszel? - kérdezte újra.
-Nem!
Ám emlékeztem mindenre, csak nem árultam el Azusának. Bementem a suliba. Előtte jól kisminkeltem magam a számon, hogy ne látszódjon a harapás. Az órán majdnem elaludtam, mint akiből az életerőt is kiszívták. Óra után kerestem a telefonom, hogy üzenjek Horusnak, hogy ma elmarad a harc. De csak azt a Pandora szelencét találtam meg. Kimentem az erdőbe, hogy semmi se történjen velem (mások előtt)..megint!
Sokáig néztem a Pandorát, de végül ledobtam a földre. Ki is nyílt! Valami lakatlan helyet vetített elém. bedugtam az ujjam, majd át is estem rajta. nagyon fura volt az a hely. Mindenhol kidőlt, megégett fák
voltak, és füst szag. Odasuhant mellém valaki. Nem láttam tisztán hogy ki, de nagyon rémisztő volt. Ennyit kérdezett:
-Készen állsz a harcra?
-Milyen harcra? - és mint ha valaki, vagy valami belém ütött volna. Egyből felvettem a fejlődött démon alakomat. és harc!
HARC UTÁN...
...nagyon vérzett a kezem, mert fel volt hasítva. Mégsem éreztem fájdalmat. Az alak elporladt. Ezek szerint most győztem!
Megnyalogattam a kezem, és begyógyult! Már megint...-.-
Visszateleportáltam magam a suliba, de akkor már csak a szédültség látszott rajtam, mert az emberi alakom jött elő. De éppen vége volt már az óráknak, ezért hazamentem. Valamitől hazafelé repülni keztem, mint ha a szél fújt volna el....
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése